Kórházba kerültem - mit tegyek?
"Fiam, ne késlekedj, hogyha megbetegszel, imádkozz az Úrhoz, és meggyógyít téged. Menekülj a bűntől, s legyen tiszta a kezed, tisztítsd meg a szíved minden gonoszságtól. (...) De hívd az orvost is, az Úr alkotta őt is, ő se hiányozzék, mert rá is szükség van. Van, amikor az ő kezében van az egészség, mert hiszen ő is könyörög az Úrhoz, hogy munkája nyomán javulás álljon be, s adjon gyógyulást az élet javára." Sirák fia könyvéből (38, 9-10.12-14)
A keresztény embert sem kerüli el a próbatétel, de ezt nem kell egyedül megélnie.
1.) Ha kórházba kerülünk, először is imádkozzunk. Ajánljuk magunkat Isten kezébe, ajánljuk fel szenvedéseinket valami jó szándékra.
2.) Tiszteljük az orvost és az kórházi dolgozókat, és testi - lelki egészségünkhöz vezető úton fogadjunk szót nekik.
3.) Engedjük magunkhoz Krisztust, aki papja és a beteglátogató által is odaszegődik mellénk. Ne féljünk a betegek kenetét felvenni, gyónjunk meg, és járuljunk szentáldozáshoz.
A Katolikus Egyház Katekizmusa így tanít (1526-1529):
"Beteg valaki közületek? Hívassa el az Egyház papjait, és azok imádkozzanak fölötte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. A hitből fakadó ima megszabadítja a beteget, és az Úr talpra állítja. Ha pedig bűnöket követett el, bocsánatot nyer." (Jak 5,14-15) A betegek kenete szentségének célja, hogy különleges kegyelmet hozzon a keresztény ember számára, aki a súlyos betegség vagy az öregség nehézségeit tapasztalja. A szent kenet fölvételére alkalmas idő elérkezett, amikor a hívő betegség vagy öregség miatt a halálveszély közelébe kerül.
Valahányszor egy keresztény ember súlyosan megbetegedik, fölveheti a szent kenetet, illetve megismételheti, ha állapota súlyosbodik."
Ha szeretnénk beteg rokonunk, szerettünk lelkipásztori ellátásáról gondoskodni, bátran hívhatjuk a 0630 1488288 számot (munkaidőben elérhető), ahol a Szombathelyi Egyházmegye területén lévő összes kórház, idősotthon lelkipásztori ellátását koordináljuk. Szolgálatunk ingyenes. Sürgős esetben (haldokló) az itt található telefonszámokon közvetlenül a felelős lelkipásztor érhető el. Ezeket a számokat kérjük CSAK SÜRGŐS esetben hívni, más esetben a kórházlelkészi szolgálat koordinátorát kérjük keresni.
"Elhagyott engem az Úr ...?"
Farkas Géza, evangélikus beteglátogató gondolatai
„Elhagyott engem az Úr, megfeledkezett rólam az én Istenem!” Így szól az Úr: „Hát elfeledkezhetik-e csecsemőjéről az anya? Nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha megfeledkeznének is ezek, én terólad el nem feledkezem!" Ézsaiás 49,14-15
Kedves Betegünk!
A fenti bibliai idézettel köszöntünk szeretettel az ökumenikus beteglátogató csoport nevében. Bizonyára a te szívedből is hasonló panaszos kijelentés fakad fel a kórházi betegágyon. Amíg többé-kevésbé egészségesek vagyunk, igyekszünk „nagy ívben" kikerülni a betegséget, szenvedést, de az előbb, utóbb ránk talál, és leterít. Miért nem élhet az ember jó egészségben és erőben élete végéig?! Miért van annyi könny, fájdalom, szenvedés az életünkben? Ezekre a súlyos kérdésekre nem könnyű válaszolni. Mi beteglátogatók, akik magunk is átéljük mindezeket, mégis meg vagyunk győződve arról, hogy van értelme a szenvedésnek, hogy nem a sors szeszélyinek van kiszolgáltatva az ember. Van Valaki a látszólag értelmetlen események mögött. A józan észt ezt nem képes belátni, de a hit szemével nézve tudjuk, hogy Isten mindent a javunkra fordíthat, még a betegséget is. Az Ő kezében a betegágy lehet nevelőeszköz, amellyel megállít az életúton, mert fontos mondanivalója van a számodra: Nem csak ideig-óráig tartó örömöt, hanem igazi életet,sőt örök életet akar adni neked. Isten azért, hogy a Tőle elpártolt embert magához visszatérítse, igen nagy áldozatot hozott: egyetlen Fián hajtotta végre azt az ítéletet, amelyet mi érdemelnénk. Aki nem megy el közömbösen a megváltás csodája mellett, hanem itt és most összekapcsolja az életét az élő Jézus Krisztussal, az meg fogja tapasztalni, hogy áldásul lett a betegség, a szenvedés. Így lesz értelme- többek között- a kórteremben eltöltött rövidebb vagy hosszabb időnek, ha a testi gyógyulás mellett átéljük az Istennel való találkozás örömét is. Akkor valósággá lesz a bibliai idézet második mondatának vigasztalása: „Én terólad el nem feledkezem!"
Kedves betegünk!
Ezekkel a gondolatokkal kívánunk neked mielőbbi testi-lelki gyógyulást. Van még egy kérésünk is hozzád: Vedd kezedbe, és olvasd a legtöbb kórteremben található Bibliát! Ajánljuk, hogy kezdd a János evangéliumával. Köszönjük. Végül Cowper Vilmostól idézzük: „Bízzál az Úrban, rólad Ő meg nem feledkezik, Sorsod sötétlő árnya közt Szent arca rejtezik!"
"Betegségeinket hordozta"
Márfi Gyula veszprémi érsek gondolatai
Mióta ember él a földön, azóta kínzó kérdésként jelenik meg számára a szenvedés, ezen belül a betegség és a halál. Az ember egyik legfőbb törekvése, hogy kiküszöbölje a betegség kínjait és minél távolabbra tolja a halál időpontját. Az indiai fakírok a test és a lélek megedzésével, mások a fájdalomcsillapítók és az élvezeti cikkek gyártásával és adagolásával próbálják megszüntetni a betegséggel együtt járó szenvedést. Jézus azonban nem járta sem a fakírok, sem az élvezethajszolók útját. Milyen választ adott akkor a beteg embernek? Jézus válaszát két pontban foglalhatjuk össze, egyrészt "gyógyított minden betegséget és fogyatékosságot a nép körében" (Mt 4,23; 9,35); másrészt "betegségeinket hordozta, és fájdalmainkat viselte" (vb. Iz 53,4; Mt 8,17).
1. Nagyon érdekes, hogy a betegségeinket hordozó és a tőlünk is kereszthordozást kívánó Jézus egyetlen gyógyítást kérő betegnek sem mondta: "hordozzátok csak a betegség keresztjét, mert az lelketek üdvét szolgálja", hanem mindenkit meggyógyított, aki hittel kérte a gyógyulást. - Ezzel arra tanít minket, hogy a betegek gyógyítása őhozzá teszi hasonlóvá mindazokat, akik betegápolással foglalkoznak: orvosokat, asszisztenseket, kétkezi ápolókat, sőt a betegek kenetét kiszolgáltató és ezzel gyakran a gyógyulást elősegítő papokat is. - A Szentlélek karizmái közt szerepelnek a "gyógyítás kegyelmi adományai" is (1 Kor 12,9). Itt nem csak a kézrátétellel, csodás módon gyógyító emberekre kell gondolnunk, hanem mindazokra az egészségügyi dolgozókra, akik orvosi módszereket alkalmazva enyhítik a betegek fájdalmait, de személyükben - a hit és a szeretet által - megjelenik a gyógyító Krisztus a betegek ágya mellett.
2. A "betegségeinket hordozó és a fájdalmainkat viselő" Krisztus viszont arra tanít minket, hogy a betegség nem egyfajta elkeserítő katasztrófa, hanem egy csodálatos eszköz, amely által egyedülálló módon válhatunk hasonlóvá a bűneinkért keresztet hordozó és keresztre feszített Megváltóhoz. A türelemmel és szeretettel viselt betegség értelmét három pontban fogalmazhatjuk meg:
a) A betegség keresztjének türelmes hordozásával először is vezekelhetünk saját bűneinkért. Ezzel eleget tehetünk az igazságosság követelményének, leróhatjuk bűneink adóját, és tiszta lappal újrakezdhetjük életünket. Ezért adja Ady Endre egyik versének ezt a címet: Uram. ostorozz meg, és ezért írja József Attila is (Szonett c. versében):
Óh boldog az, kinek van Istene.
ki rettenetes, de maga a Jóság;
kinek sebet kap reszkető keze,
ha leszakítja a tilalmas rózsát.
b) A betegséggel járó szenvedés elviselésének második értelme az. hogy megedzi, tökéletesebbé teszi az ember lelkét. Ha türelmes betegek vagyunk, eleget teszünk a jó értelemben vett önszeretet követelményének: megszépítjük saját lelkünket. Amikor az életerős. de vad alanyba beoltunk egy nemes ágat, megsebezzük azt, de nem azért, hogy ártsunk neki, hanem azért. hogy nemes gyümölcsök termőjévé tegyük. Ha a fának lelke volna, bizonyára tiltakoznék: ne bántsatok engem..., de ha nem sebeznék meg. sosem tudna ízletes, nemes gyümölcsöt teremni. Tóth Árpád, amikor már érezte testében
a tüdőrák kínjait, akkor írta egyik legszebb versét, melynek ez a címe: Isten oltó kése. Hadd idézzek ebből is pár sort:
Tudom és érzem, hogy szeretsz:
Próbáid áldott oltó kése bennem
Téged szolgál, mert míg szívembe metsz,
új szépséget teremni sebez.
c) Végül megemlítem a szenvedés harmadik értelmét, amely különösen is hasonlóvá tesz minket a betegségeinket hordozó és bűneink megváltásáért kereszthalált vállaló Krisztushoz: engesztelhetjük a mennyei Atyát mások bűneiért - tiszta szeretetből. Itt már nem csak az igazságosság és a helyes önszeretet követelményeinek teszünk eleget, hanem a legmagasabb rendű szeretet követelményeinek, és ezáltal hasonlóvá válunk isteni Mesterünkhöz, akit a tiszta, totális szeretet hozott le a földre. Senkit sem szeretünk teljesen, csak azt, akiért hajlandók vagyunk szenvedni, akár meghalni is, és minket sem szeret tökéletesen senki más, csak aki kész szenvedni és meghalni értünk. Ez a szeretet élt Szent Pál apostol lelkében is, aki a kolosszei híveknek ezt írta: "örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak javára" (Ef 1,24). - Ez a szeretet ébredt fel Dsida Jenő. fiatalon elhunyt erdélyi költő szívében is, amikor lélekben egyesülve a szenvedő Szenvedő Krisztussal, 17 éves korában (A Golgotán c.versében) ezt írta:
Furcsa vágyamat magam csodálom:
minek is tövis homlokomon?
Nagyon szenvedve, nagyon szeretve
borulok rá a kemény keresztre,
s szálkás derekát megcsókolom.
Szépen szerettem ezt a világot,
ezért teszek most ilyen nagyot:
mindent adva és semmit se kérve
fájdalmas szépen meghalok érte,
de harmadnapra feltámadok.
Befejezésül hadd említsem meg, hogy 47 éves papi-püspöki működésem legszebb emlékei a szombathelyi és az egri kórházakhoz fűződnek. Sosem felejtem el azokat a szentmiséket, amelyeket püspöki irodaigazgató koromban a szombathelyi kórházban mondtam, miközben fiatal barátaim énekeltek szelíd gitár-, hegedű- és fuvolakíséret mellett.
Arra is mindig emlékezni fogok, mikor egy 92 éves falusi asszony - a szentségek vétele után - megkérdezte: "tisztelendő úr, Jézus most- itt van a szívemben?" És amikor én azt válaszoltam neki: "igen, Jézus most itt van a szívében", ő ezt mondta: "Tudja, most ez az egyetlen dolog, ami fontos." Én megértettem, hogy ebben az egyetlenben, Jézusban benne voltak gyermekei, unokái, dédunokái is és mindenki, akit ő nagyon szeretett.
Adja meg az Úr, hogy a kórház és minden hely, ahol betegeket ápolnak, egyfajta szentéllyé váljék, ahol egyszerre van jelen a betegeket gyógyító és a betegségeinket hordozó Krisztus.
Veszprém, 2014. szeptember 1.
Márfi Gyula veszprémi érsek